Biblia egy év alatt

Saul elesik a gilbóai csatában – (Vö. 1Sám 31)

10 A filiszteusok háborút viseltek Izráel ellen, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Elesettek borították a Gilbóa-hegyet. ² A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abínádábot és Malkísúát, Saul fiait. ³ Heves küzdelem dúlt Saul körül, de végül eltalálták az íjászok. Megsebesítették az íjászok, ⁴ ezért azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj le vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta megtenni, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. ⁵ Amikor látta a fegyverhordozója, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt. ⁶ Így halt meg Saul és három fia, és vele együtt egész háza népe is meghalt. ⁷ Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.
⁸ Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és a fiait, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. ⁹ Kifosztották őt, magukkal vitték a fejét és a fegyvereit, és körbeküldték a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. ¹⁰ Fegyverzetét isteneik templomában helyezték el, koponyáját pedig kiakasztották Dágón templomában.
¹¹ Amikor azonban meghallották a jábés-gileádiak, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, ¹² harcosaik elindultak, és leszedték Saulnak és fiainak a holttestét, és elvitték Jábésba. Ott temették el csontjaikat Jábésban egy tölgyfa alatt, majd hétnapos böjtöt tartottak.
¹³ Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az ÚRhoz, és nem fogadta meg az ÚR szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg, ¹⁴ nem az URat kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára ruházta.

Izráel Dávidot teszi királlyá – (Vö. 2Sám 5,1-3)

11 Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! ² Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme!
³ Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az ÚR.

Dávid Jeruzsálemet teszi fővárossá – (Vö. 2Sám 5,6-12)

⁴ Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói. ⁵ Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. ⁶ Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér. ⁷ Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának. ⁸ És Dávid kiépítette a várost körös-körül, a Milló-erődöt és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre. ⁹ Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek URa.

Dávid vitézei – (Vö. 2Sám 23,8-39)

¹⁰ Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt az uralkodásban, és egész Izráellel együtt királlyá tették az ÚR igéje szerint, melyet Izráelről mondott.
¹¹ Ezek voltak szám szerint Dávid vitézei: Josobám, Hakmóní fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal háromszáz embert döfött le. ¹² Azután Eleázár, az ahóhi Dódónak a fia, egyike a három vitéznek. ¹³ Ő volt Dávid mellett Efesz-Dammímban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. A mező egy darabja árpával volt ott bevetve. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt, ¹⁴ ők megálltak annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az ÚR nagy győzelmet.
¹⁵ Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz a kősziklára, az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott. ¹⁶ Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél. ¹⁷ Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől! ¹⁸ Erre ez a három ember áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az ÚRnak, ¹⁹ és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg azoknak az embereknek a vérét, akik kockára tették az életüket?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
²⁰ Abísaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül. ²¹ A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
²² A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett. ²³ Ugyanő vágott le egy öt könyök magas egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg. ²⁴ Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz. ²⁵ Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
²⁶ Kiváló vitézek voltak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, ²⁷ a haróri Sammót, a pelóni Helec, ²⁸ a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abíezer, ²⁹ a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, ³⁰ a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, ³¹ a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá, ³² a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abíél, ³³ a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá, ³⁴ a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia, ³⁵ a harári Ahíám, Szákár fia, Elífal, Úr fia, ³⁶ a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, ³⁷ a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, ³⁸ Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagrí fia, ³⁹ az ammóni Celek meg a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, ⁴⁰ a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, ⁴¹ a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, ⁴² Adíná, a rúbeni Sízá fia, a rúbeniek egyik főembere és vele még harmincan; ⁴³ Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát, ⁴⁴ az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeíél, ⁴⁵ Simrí fia, Jedíaél és testvére, a tíci Jóhá, ⁴⁶ a mahavimi Elíél, Elnaam fiai: Jeríbaj és Jósavjá, a móábi Jitmá, ⁴⁷ Elíél, Óbéd és a mecóbájái Jaaszíél.

Dávid ciklági hívei

12 Ezek voltak azok, akik Dávidhoz mentek Ciklágba akkor, amikor bujdosnia kellett Saul, Kís fia elől. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban. ² Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak parittyával köveket, íjjal pedig nyilakat lőni. Ezek Saul benjámini rokonságához tartoztak. ³ Vezérük Ahíezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jezíél meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú, ⁴ a gibeóni Jismajá, a harminc vitéz egyike és ennek a harmincnak a vezetője. ⁵ Jirmejá, Jahazíél, Jóhánán és a gedérái Józábád. ⁶ Elúzaj, Jerímót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú, ⁷ Elkáná, Jissijjá, Azarél, Jóezer és Josobám, a kórahiak ⁸ és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá.
⁹ Gádiak is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban, a pusztában volt. Kiváló vitézek, katonának elszegődött emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen. ¹⁰ Ézer volt az első, Óbadjá a második, Elíáb a harmadik, ¹¹ Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik, ¹² Attaj a hatodik, Elíél a hetedik, ¹³ Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik, ¹⁴ Jirmejá a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik. ¹⁵ Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel. ¹⁶ Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megfutamították a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra.
¹⁷ Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához. ¹⁸ Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene! ¹⁹ Ekkor Amászaj, a harmincak vezére lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened!
Erre magához fogadta őket Dávid, és csapatparancsnokokká tette őket.
²⁰ Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal hadba vonult Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Ha ez visszatér az urához, Saulhoz, az a fejünkbe kerül! ²¹ Ciklág felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jedíaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, akik Manassé ezredeinek a vezetői voltak. ²² Ezek segítették Dávidot a csapatok élén, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben.