Biblia egy év alatt

A templomba vetett hamis hit

7 Ezt a parancsot kapta Jeremiás az ÚRtól: ² Állj ki az ÚR házának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok az ÚR igéjét, ti júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok az ÚR előtt! ³ Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy továbbra is ezen a helyen lakjatok! ⁴ Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: Az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma van itt! ⁵ Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha egymással szemben igazságosan jártok el, ⁶ ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására: ⁷ akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké.
⁸ Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek. ⁹ Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. ¹⁰ Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. ¹¹ Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az ÚR.

A templom elpusztul

¹² Menjetek csak el szent helyemre, Sílóba, ahol először lakott az én nevem, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt! ¹³ Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el – így szól az ÚR –, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok, ¹⁴ azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet rólam neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Sílóval bántam. ¹⁵ És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden leszármazottját.

Az ég királynőjét tisztelik Isten helyett

¹⁶ Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg! ¹⁷ Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? ¹⁸ A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, és ezzel bosszantanak. ¹⁹ Vajon nekem okoznak bosszúságot – így szól az ÚR –, nem inkább maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat! ²⁰ Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Lángoló haragom kiárad majd erre a helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld termésére. Égni fog, nem alszik ki!

Engedelmességet követel az Úr, nem áldozatot

²¹ Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst! ²² Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, ²³ hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! ²⁴ De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. ²⁵ Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, a mai napig állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem. ²⁶ De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik. ²⁷ Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni. ²⁸ Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az ÚRnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.

Bálványimádás és gyermekáldozat

²⁹ Nyírd le hajkoronád, és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőkön, mert megvetette, eltaszította az ÚR a nemzedéket, amelyre megharagudott!
³⁰ Mert olyasmit tettek a júdaiak, amit rossznak látok – így szól az ÚR. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet rólam neveztek el, és tisztátalanná tették azt. ³¹ Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm-völgyben, hogy elégessék fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott!
³² Azért eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor nem Tófetnek nevezik többé, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének, és más hely híján a Tófetben fognak temetkezni. ³³ E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket. ³⁴ Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin véget vetek a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert romhalmazzá válik az ország.

A csillagimádás büntetése

8 Abban az időben – így szól az ÚR – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. ² Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég minden serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyeket imádtak. Nem szedik össze, és nem temetik el: trágyaként használják majd őket a földeken. ³ Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam – így szól a Seregek URa.

Izráel konoksága

⁴ Mondd meg nekik, hogy így szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha helytelen útra tér, nem fordul-e vissza? ⁵ Miért tért tévútra ez a nép, miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem? Miért ragaszkodik a csalárdsághoz, és miért nem akar megtérni? ⁶ Figyeltem, és hallottam, hogy nem őszintén beszélnek. Senki sem bánja gonoszságát, és nem mondja: Mit tettem?! Mindenki összevissza futkos, mint a csatában száguldozó lovak. ⁷ Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és a daru is vigyáz, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét. ⁸ Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, nálunk van az ÚR tanítása. Hiszen hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! ⁹ Szégyent vallottak a bölcsek, megrettentek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az ÚR igéjét?!

Az ítélet súlyos lesz

¹⁰ Azért feleségüket másoknak adom, földjüket a hódítóknak, mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. ¹¹ Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! – pedig nincs békesség! ¹² Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak. Azért elesnek az összeomláskor, elbuknak a megtorlás idején! – mondja az ÚR. ¹³ Szüretelni akartam náluk – így szól az ÚR –, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket. ¹⁴ Miért maradunk veszteg? Gyűljetek össze, menjünk a megerősített városokba, hogy ott nyugton legyünk! De Istenünk, az ÚR úgy ad nyugtot, hogy méreggel itat meg minket, hiszen vétkeztünk az ÚR ellen. ¹⁵ Békességre várunk, de nem lesz semmi jó; a gyógyulás idejére, de jön a rettegés. ¹⁶ Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, méneinek nyerítésétől reng az egész föld. Megérkezve megemésztik az egész országot: a várost és lakóit. ¹⁷ Bizony, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeken nem fog a varázslás, és megmarnak benneteket! – így szól az ÚR.

A próféta elsiratja népét

¹⁸ Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. ¹⁹ Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az ÚR a Sionon? Nincs már ott Királya? Miért bosszantottak engem bálványokkal, idegen hiábavalóságokkal? ²⁰ Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! ²¹ Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. ²² Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tudnak begyógyulni népemen a sebek? ²³ Bárcsak a fejem víznek és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit.

Az egész nép romlott

9 Bárcsak lenne a pusztában egy kunyhóm az út mentén! Elhagynám népemet, elmennék tőle, mert mindenki házasságtörő, hűtlen társaság! ² Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal biztosítják hatalmukat az országban, nem pedig igazsággal! Egyik gonoszságot teszik a másik után, de engem nem ismernek – így szól az ÚR. ³ Óvakodjék mindenki a felebarátjától, még a testvérben se bízzatok! Hiszen a testvér is mind rá akar csak szedni, rágalmakat terjeszt még a felebarát is. ⁴ Becsapják egymást az emberek, nem mondanak igazat. Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket, folyvást romlottságon fáradoznak. ⁵ Lakóhelyed álnokság tanyája; az álnokság miatt tudni sem akarnak rólam – így szól az ÚR. ⁶ Ezért így szól a Seregek URa: Megolvasztom, megvizsgálom őket, mi mást tehetnék népemmel? ⁷ Gyilkos nyíl a nyelvük, szájuk álnok módon beszél, békességről beszélnek egymással, de magukban cselt szőnek. ⁸ Ne kérjem számon ezeket – így szól az ÚR –, és ne álljak bosszút az ilyen népen?

A próféta siratóéneke

⁹ Zokogva siratom a hegyeket, gyászolom a puszta legelőit, mert kiégtek, ember sem jár arra, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég madarai és a jószágok is elbujdostak, elköltöztek. ¹⁰ Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig lakatlan pusztává teszem.

¹¹ Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az ÚR szája kijelentett neki: Miért vész el az ország? Miért ég ki, mint a puszta, ahol senki sem jár?

¹² Megmondta az ÚR: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, ¹³ hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket, ¹⁴ ezért így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket. ¹⁵ Szétszélesztem őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!

A halott nép elsiratása

¹⁶ Ezt mondja a Seregek URa: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, hívjátok őket, hogy jöjjenek! Üzenjetek a siratáshoz értőknek, jöjjenek ide! ¹⁷ Sietve kezdjenek elsiratni minket; a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe, a mi szemünkből is omoljon a könny! ¹⁸ Mert siratóének hangzik a Sionról: Jaj, hogy elpusztultunk, de nagy szégyen ért bennünket! El kellett hagynunk ezt a földet, feldúlták lakóhelyünket! ¹⁹ Halljátok hát, asszonyok, az ÚR igéjét, figyeljetek arra jól, amit mond! Tanítsátok lányaitokat siratóénekre, egyik asszony a másikat erre a gyászénekre: ²⁰ Bemászott ablakainkon a halál, betört palotáinkba; kiirtotta a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről! ²¹ Beszélj! – így szól az ÚR: Úgy hevernek ott az emberek hullái, mint trágya a mezőn vagy mint gabona az arató mögött, amelyet nem köt kévébe senki.

A helyes dicsekvés

²² Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! ²³ Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR!

²⁴ Eljön az idő – így szól az ÚR –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent: ²⁵ Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak, és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.