Biblia egy év alatt

Krisztus örök üdvösség szerzője lett szenvedése és engedelmessége által

5 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. ² Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel. ³ Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni.
⁴ Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. ⁵ Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” ⁶ Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”
⁷ Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. ⁸ Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ⁹ és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. ¹⁰ Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.

Óvás a visszaeséstől

¹¹ Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. ¹² Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. ¹³ Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. ¹⁴ A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére. 6 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, ² a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. ³ Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi. ⁴ Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, ⁵ akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit, ⁶ de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. ⁷ Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől; ⁸ amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.

Hit és türelem által örököljük az ígéreteket

⁹ Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is. ¹⁰ Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. ¹¹ De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, ¹² hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.

Isten ígéretei változhatatlanok

¹³ Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra, ¹⁴ és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” ¹⁵ És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret. ¹⁶ Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü. ¹⁷ Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. ¹⁸ Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. ¹⁹ Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ²⁰ ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

Krisztus főpap Melkisédek rendje szerint

7 Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta. ² Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya. ³ Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.
⁴ De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából. ⁵ Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. ⁶ De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta. ⁷ Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. ⁸ Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. ⁹ És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, ¹⁰ mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.
¹¹ Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? ¹² Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. ¹³ Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. ¹⁴ Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. ¹⁵ És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap, ¹⁶ aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. ¹⁷ Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” ¹⁸ A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan, ¹⁹ mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá. ²⁰ Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –, ²¹ hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.” ²² Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé. ²³ És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban; ²⁴ az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. ²⁵ Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.
²⁶ Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett. ²⁷ Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. ²⁸ Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.

Krisztus új szövetség közbenjárója

8 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; ² annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. ³ Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. ⁴ Ha tehát a földön volna, nem is lehetne pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. ⁵ Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked.”
⁶ Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. ⁷ Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. ⁸ Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; ⁹ nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. ¹⁰ De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. ¹¹ Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. ¹² Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” ¹³ Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.