Az idők és az évszakok változnak, de Isten, aki „mindenek vigasztalója”, Ő nem. Megígérte, hogy sosem fog elhagyni téged.

Egyszer mindannyiunk életében bekövetkezik, hogy elveszítünk valakit vagy valamit, amit szeretünk. Az, hogy hogyan kezeljük veszteségünket, meghatározza a további életünk minőségét.

Negyvenévi lelkészi szolgálatából és saját életének fájdalmas fejezeteiből merítve Bob Gass megmutatja, hogyan változhat a gyász gyógyító erővé, ami segít túlélni a veszteséget.

Olvasd el ezt a kiadványt, és találj vigasztalásra a veszteség idején Isten neked szánt üzenetében! Ő pontosan tudja, mi adhat nekünk vigasztalást.

Szomorúságod örömre fordul – Vigasztalásra találni veszteségek idején

30 oldalas ingyenes kiadvány

Hitetlenkedő döbbenettel álltak a leszállópályánál, és Evelyn emlékszik, hogy hétéves fia, Matthew ezt kérdezte: „Akkor többet már nem megyek apával Indian Guides-ba?”

A tizenkét éves Laura pedig azt akarta tudni: „Anya, akkor ki fog majd az esküvőmön az oltárhoz kísérni? És ki segít a matekházinál?”

A katasztrófát követően Evelyn nyíltan beszélt arról, hogyan tartotta meg őt az a hit, melyre még tizenéves korában jutott. Interjúkban az egész világnak elmondta, hogy Istenben bízott, tőle kért erőt, és a Példabeszédek 3:5–6 verseit idézte: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Evelyn számára a gyász váratlanul rátörő pillanatai voltak a legnehezebbek. Így emlékszik vissza: „Egyik nap bementem egy boltba, és megláttam egy folyóiratot, a címlapján Rickkel. A főcím ez volt: »Az űrsikló legénységének utolsó hét rettenetes perce.« Mire a pénztárhoz értem, már egy hisztérikusan zokogó idegroncs voltam. A bevásárlás ma is az egyik legnehezebb dolog számomra.”

De ugyanaz a fájdalom, ami miatt a mindennapos feladatok érzelmileg olyan kimerítőek, híddá vált, melyen át el tud jutni olyanokhoz, akik szintén gyásszal küzdenek. Evelyn nem úgy jutott el idáig, hogy eloltotta a lámpákat és bemászott a takarója alá. Ellenkezőleg, összeszedte minden bátorságát, hogy megtegyen egy aprócska hitlépést, egyszerre mindig csak egyet, és így felfedezte, hogy amit mindig is tudott Istenről a fejében, az igaz a valóságban.

Azt mondja: „A történtek fényében azt gondolhatnád, hogy kiábrándultam Istenből, de furcsa módon egyáltalán nem ez történt. Rájöttem, hogy Jézus a fájdalmak férfija volt, és nagyon is átérzi gyászomat. Tudja, milyen mély a fájdalom, és velem volt és van minden pillanatban. Ez a helyzet lehetőséget adott arra, hogy mindenki másnál jobban tiszteljem őt, és én ezt igyekszem tenni.”