A házasság nem magától marad élő és erős. Figyelmet, őszinteséget és időt kér – minden életszakaszban.
A Társak minden fronton sorozatban valódi párok osztják meg történeteiket: kisgyermekes hétköznapokról, a kamaszkor kihívásairól, megújulásról, újraközeledésről.
Nem kész recepteket kapsz, hanem felismeréseket, bátorítást és reményt.
Ha szeretnéd jobban érteni a társadat és önmagadat is,
csatlakozz hozzánk, és fedezd fel, hogyan lehet a házasságban újra egymás felé haladni.

Csatlakozz 3 napos sorozatunkhoz most!
„A házasság nem sprint, hanem maraton.”
Van, amikor a „jóban-rosszban” ígérete a mindennapokban kap igazi hangsúlyt: várakozásban, veszteségben, újratervezésben, kisgyermekes tennivalók sűrűjében, tinik mellett, vagy épp akkor, amikor újra közeledni tanulunk.
Ebben a 3 napos mini-sorozatban három házaspár életútján keresztül nyerhetsz bátorítást, őszinteséget és megragadható kapaszkodót – a párkapcsolat különböző szakaszaiból, különböző „frontokról”.
Miről olvashatsz?
Kíváncsi vagy, miről szól a sorozat? A gombra kattintva beleolvashatsz a tartalomba:
„Az első időszak egy hormonvezérelt állapot: minden érzelem magától jön. Viszont körülbelül két év után ez alábbhagy. Isten ezt nagyon jól rendezte el: van egy intenzív időszak, amikor ki tud alakulni egy komoly kötődés, ami a későbbi időszakokra munícióként szolgálhat. Ez a szimbiózis időszaka, amikor azt éljük meg, hogy olyan egyformán gondolkodunk. Ilyenkor csak a jót vesszük észre a másikban.
Ezután következik a differenciálódás időszaka, amikor észreveszem, hogy a társam más. Sokszor azt gondoljuk, hogy megváltozott, pedig nem ő lett más, hanem az én látásom változott meg. Észreveszem a negatív és idegesítő dolgait – ez bizony egy nehéz időszak, amit nem lehet megúszni, de teljesen természetes. Normális, hogy gyakran összekülönbözünk, ettől nem szabad megijedni.
Viszont ha ebben az időszakban dolgozunk a kapcsolatunkon, akkor jön az ún. gyakorlás időszaka – általában ilyenkor már gyerekek születnek, mindenki építi a karrierjét – ilyenkor van egy természetes eltávolodás. Ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a kötelék, csak már nem vagyunk olyan intenzív módon együtt. Ilyenkor tudatosan dolgozni kell a házasságunkon. Mi például tudjuk, hogy szükségünk van arra, hogy minden héten elmenjünk egyet kávézni, vagy hogy minden nap legyen egy kis idő reggel vagy este, amikor tudunk nyugodtan beszélgetni.
Ha ezeket az éveket tudjuk jól csinálni, akkor 15-20 év után eljön egy olyan időszak, ami nagyon hasonlít az első két évre: az újraközeledés. Ez egy meghittebb, békésebb szakasz, és ide tényleg el lehet jutni, de előbb meg kell küzdeni együtt a nehézségeket is.
Azt gondolom, hogy az apró figyelmességek, szívességek rengeteget számítanak. Például amikor Kati vesz nekem erőspaprikát anélkül, hogy kértem volna, egyszerűen azért, mert tudja, hogy nagyon szeretem. Ugyanígy, ha szó nélkül kipakolom a mosogatógépet, amihez bár soha nincs kedvem, mégis megteszem, az jólesik neki. Ilyenekből érezzük a másik figyelmét, szeretetét. Szóval úgy érzem, a házasság ezen szakaszában itt dőlnek el igazán az érzelmek.”
Ha szeretnél őszinte, bátorító és építő gondolatokat kapni a házasságról – csatlakozz most ingyenes üzenetsorozatunkhoz, és engedd, hogy Isten bölcsessége új nézőpontot, közeledést és reményt adjon!
Feliratkozás a Társak minden fronton – Őszinte beszélgetések a házasságról című üzenetsorozatra:
Iratkozz fel, hogy megkapd a sorozat leveleit e-mailben.
Kedveseim!Nagyon örülök ennek a sorozatnak. Bár én özvegy vagyok immár 6éve,de sok jó gondolatot kaptam,amit a mindennapokban tudok használni. A legfontosabb,hogy Istennel minél több időt legyek elcsendesedve,hogy figyeljem a másik szügségletét és legfőképp ne akarjak mást mint a szeretetet gyakorolni. Odafigyeléssel és szeretettel. Köszönöm szépen a sorozatot. Kár,hogy vége még szívesen olvastam volna több bizonyságot.
Nagyon megérintett a Murányi-házaspár bizonyságtételéből az, hogy Istennél nincs lehetetlen, a bajokat-gondokat is Isten felhasználja szent céljainak elérésében és jó, ha a férj és a feleség együtt indul el Isten felé, mert annak áldásos következményei vannak, kihatnak a gyermekeikre is. Ugyan egyik felet sem ismerem személyesen, de bizonyságtételükből azt éreztem, hogy teológiailag is rendben van a házasságuk, a férj-feleség szerep. Sajnos a mai világban ez egyre jobban "megy ki a divatból" még keresztyén körökben is.
Köszönöm nektek,hogy ezzel a sorozattal a különböző "korszakokban"tartó házaspárokkal,családokkal,a nekik szóló példákkal nagy segítséget tudtatok nyújtani.Én és a feleségem lassan az "üres fészek"családi fázisba kerülünk.Így tanulságosnak tartom a legutolsó üzenetben olvasottakat. Jó volt olvasni azokról a megélt tapasztalatokról,hogy Isten segítségével a legnehezebb élethelyzeteken is túl lehet lendülni. Olivér
Áldás, Békesség! Nagyon megérintett a 2. és a 3. nap üzenete is. Az előbbi annak kapcsán, hogy milyen hatalmas a Teremtő Isten irgalma; az utóbbi pedig azért, mert én is hasonlóképpen vélekedek a szabadságról: "Szabad vagyok ez igaz, de szabadságom határa a másik ember szabadsága." - Szalkó Károly István református lelkipásztor Hálásan köszönöm. Tisztelettel: Borsós István